Kutyával az élet vidám, új barátságokkal, napi több óra friss levegővel, rengeteg játékkal telik. Amíg az ember nem lakik velük egy fedél alatt, fogalma sincs arról, hogy milyen egy ilyen állat szeretete, hűsége, és hogy milyen erős kapocs tud kialakulni köztük és az ember között.

Azon szerencsések közé tartozom, aki úgy dönöttem, félreteszem a neveltetésem azon részét, hogy a "kutya nem a lakásba való", és befogadtam párommal együtt kis lakásunkba egy kutyust, akit olyan rossz körülmények között tartottak előző "gazdái", hogy elkobozták tőlük, és mivel a városkában, ahol felnőtt, nem volt menhely, a gyepmesteri telepre került. Fontos tudni, hogy ezeken a telepeken néhány hétig élhetnek csak az állatok, aztán ha senki nem jelentkezik értük, meg kell halniuk. Vannak azonban olyan bátor és csodálatos emberek, akik ha életüket nem is, de idejüket, pénzüket, párkapcsolataikat áldozzák arra, hogy ezeket a szerencsétlen sorsú ebeket megmentsék a biztos pusztulástól. Egy ilyen kedves életmentő révén került hozzánk Dió is, akire már kimondták a halálos ítéletet.

Mióta bekerült a kis családunkba, minden megváltozott. Egy kutyus ugyanis kitölti az ember napjait, méghozzá szeretettel, kedveskedéssel, rengeteg farokcsóválással és bújással. Napi másfél-két órát sétálunk, és mivel a Városliget mellett lakunk, van lehetőségünk friss levegőt szívva szocializálódni a környékbeli kutyásokkal együtt. Ezek az emberek sajátos közösséget alkotnak. Mindenki köszön, akinek az ebei akár csak megszagolták egymást, és mindenki beszélget, akinek egy kis csevejre támad kedve. 15-20 fős csoportok alakulnak ki nap, mint nap, akiknek az állatai önfeledten játszanak a szabadban: labdáznak, szaladgálnak, kergetik egymást... Az emberek értelmesen töltik a szabadidejüket, és elfelejtik szépen lassan, hogy hová is tették a TV irányítót, mióta utoljára bekapcsolták azt a dobozt.

Amit mindenképp fontos megemlíteni, hogy akinek tetszik ez az élet, fel kell készülnie a kötelezettségekre is. Az állatokat etetni, takarítani, szobatisztaságra nevelni, oltatni kell, nyaraláskor, utazáskor vinni kell magunkkal, vagy rendelkeznünk kell egy megbízható rokonnal, bbaráttal, szomszéddal, aki szívesen vigyáz egy-két napot, esetleg hetet a jószágra. Felelősséggel tartozunk értük, hiszen ránk vannak utalva, mi akartuk őket befogni magunk mellé, hogy aztán megkapjuk cserébe azt a hatalmas ujjongást, amikor hazaérünk munkából, amit csak egy hálás, szeretettől duzzadó kutya tud megadni naponta. Ezért éri meg a sok erőfeszítés...és azért, mert tudjuk, hogy nélkülünk az a szegény eb valahol egy menhelyen, rácsok között tengetné életét vagy már rég egy gyepmesteren lelte volna halálát anélkül, hogy valaha is megérezte volna milyen az, ha valakit szeretnek.

Aki kuytát szeretne, semmiképp ne vásároljon. Csak üsse be a google-ba, hogy örökbe szeretne fogadni, és máris a kis árvák világába csöppen, ahol szem nem marad szárazon, és garantáltan olyan ebeket talál, akik életük végéig hálásak lesznek azért, hogy megmentették őket.

Néhány tipp:

http://www.allatok.info/

http://www.netboard.hu/viewtopic.php?topic=18812

http://www.gazditkeresek.hu/

Kép forrása: www.kepeslap.com

Már több cikket is írtam álláskeresés témakörben, először a fejvadászokról tártam fel néhány tévhitet és azok cáfolatát, aztán pedig a munkáltatók/fejvadászok visszajelzési hajlandóságáról írtam néhány sort. Ami miatt azonban most billentyűzetet ragadtam az az, hogy szeretném, ha az álláskeresők rádöbbennének, hogy a világ nem ellenük van, és sokszor ők is ugyanúgy viselkednek, mint azok, akikről állandóan csak rossz véleménnyel vannak: a munkáltatókról.

Le kell szögeznem, nem kifejezetten lelkesedem azért, amikor iwiw-en betalálnak mindenféle "kihagyhatatlan ajánlattal". Ez azonban úgy érzem köszönő viszonyban sincs azzal, amikor a munkaerőt keresők leszűrik ezt a hatalmas adatbázist, és elküldik nekik a nyitott pozíciójukat. Mert ki ne örülne, hogy valaki egy jobb munkát kínál fel neki, mint amilyenben éppen dolgozik. Ha pedig nem így van, esetleg nagyon is meg vagyunk elégedve a helyünkkel, észre kéne vennünk, hogy vette a fáradtságot az a valaki, és írt neki egy névre szóló üzenetet. Minimum annyit megérdemelne, hogy válaszolok: köszönöm, de nem érdekel. Mondhatják most: kéretlen volt az üzenet. Rendben. Akkor vegyünk egy másik esetet.

A legtöbb munkaerő-közvetítő cég vásárol adatbázist, pl. a CV-Online, vagy a Profession adatbázisát. Ezeken az oldalakon csakis olyan emberek önéletrajzai találhatók meg, akik aktív munkakeresők, esetleg jelenleg dolgoznak, de emelett nyitottak új lehetőségekre. Higgyék el: nem csak az álláskeresőknek rossz az, ha nem jeleznek vissza, a munkaerőt kereső számra is csalódás, amikor 50 kiküldött ajánlatból átlagban 5-en válaszolnak.

Ezentúl tehát, amikor a másik oldalt szidjuk, kéretik belegondolni az ő helyzetükbe is, és összeszámolni, hogy hányszor nem válaszoltak egy esetleges megkeresésre.

Amint már egy előző cikkemből kiderült, egy fejvadász cégnél dolgozom. Már az említett írásból is kiderült, hogy véleményem szerint nagyon sok tévhit kering erről a szakmáról. Természetesen minden tévhitnek van alapja, de általánosítani nem szabad. Mint ahogy amikor találkozunk egy bunkó eladóval a cipőboltban, nem mondjuk, hogy "igen-igen, az összes bolti eladó bunkó".

Mielőtt most engem is általánosítással vádolnának ezen cikk elolvasása után, leszögezem, nem minden munkakeresőről alkottam a véleményemet, hanem egy bizonyos rétegükről.

Akkor kezdem az elején. Kolléganőm meghirdetett egy Értékesítési Vezető pozíciót, amelynek leírásában kiemelte az összes elképzelhető módon, hogy folyékony angol nyelvtudás (már az interjúk is a külföldi vezetőkkel folynának, nem beszélve a munkavégzésről), felsőfokú végzettség és minimum 4-5 éves értékesítői tapasztalat kell a megadott területen. Természetesen a megbízónak voltak további feltételei, de ahogy említettem, ezeket elengedhetetlennek artja. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben egy jelentkezőnek akár csak az egyik kritérium is hibádzik, kizárható az interjúra hívandó jelöltek listájából.

Ami pedig egy általános reakció a munkát keresők részéről: a megadott feltételek teljesülése nélkül, vaktában pályázgatnak, majd kikérik maguknak, ha elutasító választ kapnak. Az embereknek észre kéne venni, hogy egy bolti eladó, aki esetleg egy középfokú végzettséggel és alapfokú, vagy semmilyen nyelvtudással rendelkezik, nem fog tudni betölteni egy -fent megjelölt- vezetői pozíciót. Igen, bele lehet mindenbe tanulni, de miért akarna bárkit is betanítani egy cég, ha amúgy a többszáz irreleváns önéletrajz között még így is lesz 10-15 megfelelő, akik közül már csak a személyiség alapján, kényelmesen lehet választani. Volt olyan jelölt (bár csak egy lett volna), aki a 3 kritériumból egynek megfelelt, majd miután visszutasítottuk, felháborodva közölte, hogy neki márpedig van felsőfokú végzettsége. Arra pedig már inkább nem is válaszolt, amikor tájékoztattuk, hogy azon a feltételen kívül semmi más nem passzol nála.

A fejvadászok türelme is véges: a 30. hasonlóan rossz anyag után (naponta) úgy gondolom nem csoda, ha a 31.-nél már elborul valami, annak ellenére, hogy még mindig megpróbál kedves, de legalábbis visszafogott lenni.

Tehát kedves munkakaeresők! Próbálják meg az álláshirdetéseket értőn elolvasni, és olyan állásra pályázni, amire valóban releváns a szakmai előéletük, vagy ha ezt teljesíthetetlennek érzik, nyugodjanak bele, hogy csukott ajtókon fognak dörömbölni, és ne háborodjanak fel, hogy az amúgy tökéletes pályázatukat (mert attól hogy egy bizonyos pozícióra nem alkalmas a jelölt, a saját területén lehet tökéletes) sorra elutasítják.

...vagy az altatástól! Mert Szegény kutyusokra ez vár most! Aki csak tudja, hirdesse!

Én már megtaláltam a kis kedvencemet közöttük! :)

2009-12-10 Teltház van az Illatos úton!

Teltház van az Illatos úton! Volt már ilyen, de most hetek óta - az állatvédő szervezetek minden erőfeszítése ellenére - folyamatosan teltház van. A Telep feladata Budapest közterületeiről begyűjteni a kóbor kutyákat, és átvenni a lakosság megunt kutyáit. 94 férőhelyen kellene megoldani az ebek elhelyezését, ha nincs szabad kennel, akkor a régen bent lévő kutyák altatásával kell helyet teremteni.

Először a betegek, viselkedés zavaros kutyák halnak meg, utána az öregek, aztán a félősek, csúnyák, akik semmit nem vétettek, jó kutyák, szeretnék, szolgálnák a gazdájukat, ha lenne rá egy esélyük. Nem szeretnénk senkit arra buzdítani, hogy felelőtlenül rohanjon kutyát örökbe fogadni, de ha kutyát szeretnél, akkor először az Illatos úton nézz körül! Ha a környezetedben valaki örökbefogadáson gondolkodik, irányítsd az Illatos útra! Kísérd figyelemmel a bekerülő kutyákat a www.illatosut.hu oldalon, hátha sikerül hazajuttatnod a szomszédod elkóborolt ebét, vagy megtalálod álmaid kutyáját! Vigyázz a saját kutyádra, hogy ne szaporítsa a befogott ebek számát! Készülj fel arra, hogy ha a petárda szezonban rémülten rohangáló kutyát találsz, azt el tudd helyezni, amíg megtalálod a gazdáját, mert az Illatos úton nem lesz hely! Évek óta nem fordult elő, hogy ilyen teltházzal induljanak neki a petárda szezonnak. Ha valaki karácsonyra felelőtlenül meglepetés kiskutyát akar ajándékozni, azt beszéld le róla, mert abból a kölyökből is megmentendő kutya lesz az ünnepek után! Küldd tovább ezt a hírt, tedd fel a weblapodra, hogy sokakhoz eljusson! Nem csak az Illatos úton van teltház, a vidéki gyepmesteri telepeken és az állatvédő szervezeteknél a helyzet ugyan ilyen rossz. Lelenc Kutyamentő Egyesület

Mert mostanában ez a legújabb divat. Csak egy valamit nem értek... Ha ennyire rossz egy rendszer, akkor miért használják? Valami miatt mégiscsak fellépnek rá az emberek, mégiscsak eltöltik ott az x időt.

A fejlesztők újabb hibát követtek el: fejlesztettek. eddig azért sírt a  júzerek szája, mert semmit nem lehet csinálni az oldalon, mert a nagy konkurens facebooknál, myvipnél sokkal tutibb alkalmazások, funkciók vannak. Valahogy mégis: a nagy többség ennek ellenére is használta az iwiw-et.

Aztán jött a "nagy alkalmazásbumm". Kiírták a pályázatot, bárki fejleszthetett, nem zárkózott be a szobájába két kockafej és próbálta az emberekre erőltetni az agymenéseiket, hanem megszólították magát a célközönséget. Onnantól kezdve viszont már ez volt a baj. Hogy miért kellettek az alkalmazások, senkit nem érdekel ki milyen a másik szemében. Érdekes tény viszont, hogy az iwiw rendszere szinte összeomlott, mert naponta csatlakoztatták magukat annyian ezekhez az újdonságokhoz, hogy nem bírta. Akkorhát mégiscsak jók voltak?

És a legutóbbi baklövés: az üzenőfal "megszüntetése" és hírfolyammal való helyettesítése. Személy szerint attól számítva, hogy elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy nem akarom tudni ki milyen piát küld az ismerősének, 3 percembe telt, hogy a számomra nem érdekes infókat véglegesen kiszűrjem a hírfolyamból, így végre nem látom, hogy ki lépett be egy újabb "vesszen az iwiw" meg "nem használok többet iwiw-et" klubba. Mert az, hogy egy ilyen klubot csináljon valaki, és tagokat toborozzon, hogy "majd az iwiw fejlesztők ellen együttes erővel fellépjenek", napok, hetek munkája.

Na, ki nyert? Azt hiszem én: időt és tapasztalatot, hogy az emberek képtelenek az orruknál tovább látni. És most miért töltök el ezzel mégis plusz időt? Mert emberek!! Nekem abból van elegem, hogy az üzenőfalat, amit annyira vissza akartok kapni, és ott van az orrotok előtt, teleszennyezitek a hülyeségeitekkel...szem kinyit, ujj kattint, és visszatér minden a régi kerékvágásba.

Valami szörnyűség történik az országban. Sajnos az ünnep nem ünnep többé. Már az se számít, hogy mely pártot támogatjuk szimpátiánkkal, szavazatunkkal, hiszen nincs különbség közöttük: MINDEGYIK hazagyalázó, ünneprontó.

Nem mentem el egyik rendezvényre sem, amit az 1956-os forradalom megemlékezésére tartottak, mert nem szerettem volna ezt az ünnepet a politikusok egymás szidalmazásával, rágalmazásával elrontani, pedig bennem is van indulat. Engem is zavar a mai Magyarország helyzete. Mégsem érzem úgy, hogy a nemzeti ünnepet össze kéne keverni a mai politika helyzetével. Arra van más fórum. Sokkal inkább gyújtottam egy gyertyát azokért a bátor magyar emberekért, akik életüket adták egy jobb életért, a magyarok szabadságáért. Mert ennek az ünnepnek róluk kell szólnia. Nem a mai politikai elittről, akik egymás szájából próbálják meg a húsos falatokat elszedni.

Mi lett a Kossuth téri megemlékezéssel? Már nem mehet ki a magyar ember a családjával, hogy az ország házánál együtt emlékezzen a hősökre, mert egy kisebb csoport kisajátítja magának. Rendőri erőkkel vették körbe magukat, hogy bizony ne hallják az ország, a nép hangját, azét a népét, amelyet képviselnie hivatott.

Ők nem tették meg. A megemlékezésen nem emlékeztek meg arról az eseményről, amiért odamentek. Megteszem hát én, és aki igazán magyarnak érzi magát -politikai identitástól függetlenül- tegye ugyanezt otthon, csendben a családja körében.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásához vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott szabadságharca így végül elbukott.

A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.

1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. 1989 október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.

Forrás: Wikipedia

Ugyanaz, ami még több millió emberben, köztük több ezer ismert személyiségben: a cigaretta...

Már jó ideje foglalkoztat a kérdés, hogy miért evidens a filmek 99%-ban (saját becslés) az, hogy a színészek dohányoznak, mi több, füvet szívnak?

A válasz ugyan érlelődött bennem, de a mai, A bennfentes című remek film nézése közben vált véglegessé. Egy nagyon kézenfekvő összeesküvés elméletről van szó. E szerint pedig (ami persze szintén saját vélemény) minden szálat a dohányipar mozgat. Dollár milliókat ölnek bele a marketingbe, ami szélmalomharcnak tűnhet az ellenük propagáló, kisebb költségvetésű szervezetek számára. Bármelyik filmet vesszük alapul, egy dolog mindegyikben jelen van, a dohányfüst. Micsoda hatalmas erők húzódnak a háttérben, amelyeknek az az érdekük, hogy a lakosság nagyon nagy szeletét kiirtsák. Túlnépesedünk, ezt mindenki tudja, amit persze szabályozni kell. Hát mi a legegyszerűbb módja ennek? Küldjük önként halálba a népet, és ha okosan mozgatjuk a szálakat, használjuk az embereket és a befolyt pénzeket, senki nem állhat az utunkba.

Tegyük fel: leül egy átlagos család a tv elé az esti filmre. Mit lát a gyerek? Azokat az embereket, akikre felnéz, akikről mindenki beszél, akiktől tanulni akar... És akkor meglátja mi van mindvégig a kezükben: az, ami a szüleiében, a szülei ismerőseiében, és ami későbbi tinédzser korában az összes barátjáéban: a cigi. Addigra már mondhatja neki bárki is, hogy ez nem egészséges. Hisz a mai világban mi az? Össze sem lehetne számolni, hogy egy nap hány különféle vegyi anyagot tömnek belénk. Én már el sem merem olvasni a csomagolásokat...

Nem szeretnék hatalmas cigaretta-ellenes kampányba kezdeni, de reménykedek abban, hogy a környezetemben -és persze a Földön- élő emberek felfedezik az élet más szépségét, mint elszívni egy szál tömény halált...

 Újra idézetekkel, mert nem lehet megunni:

Nem várhatsz a sorsra, hogy megadja neked azt, amiről úgy gondolod, kijár neked; magadnak kell megküzdened mindenért, még akkor is, ha úgy gondolod, hogy már mindennek megfizetted az árát. Talán már elérted, amit akartál, de mondd csak, biztos, hogy megtanultad a leckét?

Saul Hudson

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.

 Popper Péter

Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.

 Charlie Chaplin

A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

 H. Jackson Brown

Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.

 Lucius Annaeus Seneca

Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.

 Adam J. Jackson

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a történetet itt a Szépvilágon, hiszen elég negatív a kicsengése. Aztán rájöttem, hogy a végkifejlet a lényeg: túléltem…

Amióta az eszemet tudom, kétbalkéz és kétballáb jellemez. Lehetséges, hogy azzal, hogy ezt tudatosítom magamban, még egy lapáttal ráteszek erre. De milyen lenne az életem már ezek a humoros események, és a következő mondat nélkül, amely barátaim, rokonaim szájából hangzik el: „Ez olyan tipikusan Verás…”, a szokásos legyintés kíséretében.

Ahogy megígértem, itt az újabb adag idézet. Ezúttal azok kedvében szeretnék járni, akik valamilyen csalódáson mennek keresztül, és reményre, új fényre várnak az életükben.

Íme:

Ez az egy élet adatott neked. Keresd, hogyan nőhetnél tovább, sose veszítsd el bátorságodat, miközben utadon jársz! Gyengeséged váltsd erőre, törött cserepeiből alkosd újra életed. Sose a múlt alapján mérd a jövőt, hagyd, hogy emlékké legyen, s rád ragyog a jövő ígérete.

 Linda E. Knight

 

Engedd, hogy a kudarc

Rávilágítson a legfőbb

tanulságra:

Minden naplemente

Egy nagyon, nagyon fényes

És erőteljes napfelkelte kezdete.

 Sri Chinmoy

 

A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.

 Paulo Coelho

 

 

Az életnek minden öröme csak por és hamu, és az örömnek előzetes érzése - a remény - sokkal édesebb, boldogítóbb, mint maga az öröm, mert ha elértük, amire vágytunk, meghal a vágy, és vele az öröm is.

 Percival Christopher Wren

 

Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj szándék, vagy törvény, isteni, világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj.

 Márai Sándor

 

A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.

 Bernard le Bovier de Fontenelle

 

Az ember nem fedez fel új világrészeket, ha nincs mersze az ismert partokat maga mögött hagyni.

 André Gide

 

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

 Gabriel García Márquez

Sokan tesszük fel a kérdést egy-egy "puszika", "de ééédi" vagy "ne harizz rám" kifejezések után: "Úristen...már én is cuki lettem?" Pedig a cukiság visszafordíthatatlanul megfertőzte piciny hazánkat, kicsiktől a nagyokig.

Hogy honnan indult? Természetesen az első szavak már hosszú évtizedekkel ezelőtt elhagyták anyáink, apáink és a többi gügyögő felnőtt száját, amikor belénk próbálták tuszkolni a tejbepapit. Azokban a "vészterhes időkben" -akárcsak a háborúban vagy szerelemben- mindent szabad, csakhogy hamarabb szabaduljunk az etetés, pelenkázás, stb. "gyötrelmeitől".

Ha valamit nagyon szeretek, az az idézetek olvasgatása. Amikor szerelmi bánat gyötört ez volt a legjobb időtöltéseim egyike, hiszen nemcsak arra döbbentem rá általuk, hogy más is volt már az én helyezetemben, de legfőképp arra, hogy ebből a helyzetből van kiút.

Szerensére már újra boldog párkapcsolatban élek, de életem bármely szakaszában szívesen olvasgatom a nálam bölcsebbek nagy szavait, és mindig erőt adnak. Most az általam kedvelt idézeteket teszem közzé. Ha lesz rá igény, szívesen teszek fel még egy turnust, úgy hogy várom a kommenteket. (Az idézetek a kedvenc oldalamról, a Citatum oldaláról származnak)

Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.
  Johann Wolfgang von Goethe

Onnan lehet tudni, hogy léteznek intelligens lények a földön kívül, hogy soha nem próbálták fölvenni velünk a kapcsolatot.
  Bill Watterson

Csak a halál árnyékában élve érti meg az ember, milyen leírhatatlanul csodálatos az élet.
  James Clavell

Szomorkodnak felhőim a sötétben,
elfelejtik, hogy a napfényt
maguk rejtették el.
  Rabindranath Tagore

Hányszor történt veled valami olyasmi, amit nem szerettél? És hányszor volt, hogy a kezdeti negatív tapasztalat gazdagabbá tett téged, új lehetőségeket kínált:
- erősebbé tett
- megismertetett új emberekkel
- lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet
- képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet.
A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
  Scott Shaw

Sosem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben - de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.
  Walter Anderson

Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm, a falu legvégére. Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani.
  Vavyan Fable

Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.
  Woody Allen

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.
  Henry David Thoreau

Adni jobb, mint kapni. Ezt minden ökölvívó tudja.
  Feleki László

Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.
  Charles Darwin

Éééés az életfilozófiám: Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz.

És egy másik ami vicces felfogású: ember küzdj és bízva bízzál, biciklizz, hogy el ne hízzál. :)

webem, blogjaim, magyarul angolul, és németül olvassátok :) : http://www.festekszer.hu ; http://szobafestesfestekszer.blogspot.com ; http://szobafests.blog.com/ ; http://szobafestes.blog.co.uk ; http://mindennapokmindene.blog.nlcafe.hu ; http://hakereselesnemtalalsz.blog.hu/ ; http://szobafestesfestekszer.blog.de ;

Mindig is szerettem volna hinni azt, hogy ha úgy éljük az életünket, ahogy a "Nagy Könyvben" meg van írva, soha nem öregszünk meg. Legalábbis belül nem...

Alapvetően vidám, optimista emberként elmondhatom magamról, hogy nem szándékozom megöregedni. A saját környezetemből merített tapasztalataim alapján sokan már 30 körül úgy érzik, menthetetlenül menetelnek az aggastyán kor felé. Én viszont nem így látom.

Szerintem minden kornak igenis megvan a maga szépsége, és ha jobban belegondolunk, tényleg így is van, csak szeretjük sajnáltatni magunkat, szeretünk a múltban elmeregve élni..."Azok a régi szép idők!!!" Hangzik el a mondat sokak szájából... Csak azt felejtjük el, hogy "azokban a régi szép időkben" folyamatosan csak a jövőnkért, azaz a mának éltünk, azt kívántuk bárcsak már dolgoznánk, aztán bárcsak már családunk lenne, gyerekeink, bárcsak már unokáink...nem ellentmondás ez? Úgy érzem, nagyon is!

Azt hiszem, mikor felkelünk reggel, szánni kéne arra 3 percet, hogy végiggondoljuk miért is szép az a nap, amire ébredtünk. Hogy régen mennyit álmodoztunk róla, hogy ilyen szituációban találjon ránk a Nap. Gondoljunk a munkánkra, a szeretteinkre, a gyerekeinkre, azokra az értékekre, amik nekünk fontosak. Máris szebb a reggel, nem igaz?

Ez a videó pontosan ezt a szemléletemet támasztja alá, igaz vicces formában, de hiszen a nevetés is csak fiatalít, vagy nem? Nekem mindenesetre nagyon tetszett...

Az információ hatalom. Ezt mindenki tudja, és többen azt is tudni vélik, hogy a legtöbb, illetve legfontosabb információ mennyiséget a tévé szolgáltatja nekünk. Ez sajnos tévedés. Mivel elég kevés hasznos információt közvetít.

Egy felmérés szerint az ameriakai gyerekek naponta 9 órát és 54 percet, vagyis egy évben négy hónapot töltenek a tévé bámulásával. (Forrás: Inforádió) Gondoljuk csak át, hogy a majd 10 óra alatt milyen impulzusokat kaphatnak: rengeteg vér, erőszak, az úgynevezett "sztárok" magánélete, különböző "valóságshow"-k, amelyek a legkisebb mértékben sem a valóságot tükrözik, sőt ! Egy elferdített világot láthatunk, hisz mikor zárkózunk be 10 vadidegen emberrel egy kamerákkal teli házba, vagy mikor eszünk pókokat, miközben valaki épp egy kamion tetejéről dob le minket, és még sorolhatnám.

Hogyan is lehetne szebb a világ, mint amikor együtt, közös erővel, egymást erősítve teszünk valamit...Ennek lehettem részese ma délután, amikor a Hősök terén összegyűlt kb 400 emberrel együtt, Michael Jacksonra emlékeztünk meg egy rövidke tánc erejéig.

A megmozdulás a Pop Királyának halálát követően Stockholmban indult útjára. 2009 július 8-án több mint 300-an táncoltak a Beat it jól ismert dallamára. Az eredeti elképzelés szerint a váratlanul felcsendülő zenére először egyvalaki, Jackó felejthetetlen stílusával, megkezdi a táncot, majd a körülötte álló néhány ember csatlakozik hozzá. Pár másodperccel később a látszólag döbbentnek tűnő tömeg már egyszerre mozog. Azóta ez az úgynevezett flashmob bejárta az egész világot Hollywoodtól Hong Kongig.

Néhány lelkes Michael rajongónak köszönhetően Budapesten is átélhettük ezt a felejthetetlen élményt. Fáradságot és pénzt nem sajnálva készítettek egy weboldalt, amelyen toborozták azt a körülbelül 400 embert, akik 2009. augusztus 16-án vasárnap gyűltek össze a Hősök terén, a Moszkva téren, majd a Vörösmarty téren, hogy táncolva tisztelegjenek a Király előtt.

Úgy gondoltam ez az esemény kihagyhatatlan és vissza nem térő alkalom arra, hogy én is megemlékezzek a világon legtöbbet adakozó sztárról. Egy hétig lázban égve, és az egyik videó megosztó portálra feltett oktatófilm segítségével tanultam én is a szervezők által előadott koreográfiát, amely 3 részből állt össze: a Bad, a Smooth Criminal és végül a Beat it című slágerekből, másfél perces remixben.

A főpróbát a Városligetben tartottuk, hogy mindenki tudja mit és mikor kell tennie. Délután 4 órakor pedig a Hősök terén megkezdődött a magyar Michael Jackson Dance Tribute, amelynek hangulata mindenkit magával sodort.

Felejthetetlen élmény volt többszáz emberrel együtt átélni a csodát, érezni az összefogás és a szeretet erejét, amelyért Michael is élete végéig küzdött. Méltó búcsú volt ez Tőle.

No igen, kicsit talán furcsának tűnhet, hogy ilyen című írással nyitom meg  épp ezt a blogot…senkit ne tévesszen meg! A vége úgyis mindig az, hogy a világ szép, vagy legalábbis szebb lesz!!!:)