Már több cikket is írtam álláskeresés témakörben, először a fejvadászokról tártam fel néhány tévhitet és azok cáfolatát, aztán pedig a munkáltatók/fejvadászok visszajelzési hajlandóságáról írtam néhány sort. Ami miatt azonban most billentyűzetet ragadtam az az, hogy szeretném, ha az álláskeresők rádöbbennének, hogy a világ nem ellenük van, és sokszor ők is ugyanúgy viselkednek, mint azok, akikről állandóan csak rossz véleménnyel vannak: a munkáltatókról.

Le kell szögeznem, nem kifejezetten lelkesedem azért, amikor iwiw-en betalálnak mindenféle "kihagyhatatlan ajánlattal". Ez azonban úgy érzem köszönő viszonyban sincs azzal, amikor a munkaerőt keresők leszűrik ezt a hatalmas adatbázist, és elküldik nekik a nyitott pozíciójukat. Mert ki ne örülne, hogy valaki egy jobb munkát kínál fel neki, mint amilyenben éppen dolgozik. Ha pedig nem így van, esetleg nagyon is meg vagyunk elégedve a helyünkkel, észre kéne vennünk, hogy vette a fáradtságot az a valaki, és írt neki egy névre szóló üzenetet. Minimum annyit megérdemelne, hogy válaszolok: köszönöm, de nem érdekel. Mondhatják most: kéretlen volt az üzenet. Rendben. Akkor vegyünk egy másik esetet.

A legtöbb munkaerő-közvetítő cég vásárol adatbázist, pl. a CV-Online, vagy a Profession adatbázisát. Ezeken az oldalakon csakis olyan emberek önéletrajzai találhatók meg, akik aktív munkakeresők, esetleg jelenleg dolgoznak, de emelett nyitottak új lehetőségekre. Higgyék el: nem csak az álláskeresőknek rossz az, ha nem jeleznek vissza, a munkaerőt kereső számra is csalódás, amikor 50 kiküldött ajánlatból átlagban 5-en válaszolnak.

Ezentúl tehát, amikor a másik oldalt szidjuk, kéretik belegondolni az ő helyzetükbe is, és összeszámolni, hogy hányszor nem válaszoltak egy esetleges megkeresésre.