Valami szörnyűség történik az országban. Sajnos az ünnep nem ünnep többé. Már az se számít, hogy mely pártot támogatjuk szimpátiánkkal, szavazatunkkal, hiszen nincs különbség közöttük: MINDEGYIK hazagyalázó, ünneprontó.
Nem mentem el egyik rendezvényre sem, amit az 1956-os forradalom megemlékezésére tartottak, mert nem szerettem volna ezt az ünnepet a politikusok egymás szidalmazásával, rágalmazásával elrontani, pedig bennem is van indulat. Engem is zavar a mai Magyarország helyzete. Mégsem érzem úgy, hogy a nemzeti ünnepet össze kéne keverni a mai politika helyzetével. Arra van más fórum. Sokkal inkább gyújtottam egy gyertyát azokért a bátor magyar emberekért, akik életüket adták egy jobb életért, a magyarok szabadságáért. Mert ennek az ünnepnek róluk kell szólnia. Nem a mai politikai elittről, akik egymás szájából próbálják meg a húsos falatokat elszedni.
Mi lett a Kossuth téri megemlékezéssel? Már nem mehet ki a magyar ember a családjával, hogy az ország házánál együtt emlékezzen a hősökre, mert egy kisebb csoport kisajátítja magának. Rendőri erőkkel vették körbe magukat, hogy bizony ne hallják az ország, a nép hangját, azét a népét, amelyet képviselnie hivatott.
Ők nem tették meg. A megemlékezésen nem emlékeztek meg arról az eseményről, amiért odamentek. Megteszem hát én, és aki igazán magyarnak érzi magát -politikai identitástól függetlenül- tegye ugyanezt otthon, csendben a családja körében.
Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásához vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott szabadságharca így végül elbukott.
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.
1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. 1989 október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.
Forrás: Wikipedia
